Családtörténetek

A különböző ingereket nagyon nehezen viselte, ezekre túlérzékeny volt, például a hangos zajokra, különböző dolgok tapintására, ha túl sok volt a látnivaló körülötte, illetve túl sok ember vette körül, a táplálkozásban is sok nehézség vot, nem bírta a darabos ételeket. Rugalmatlan volt, sok mániája volt, ami ha nem úgy történt, hiszti roham követte. 3 éves korában ugyan elkezdtük a fejlesztéseket, ami eleinte hozott némi javulást, de 4 és fél éves korában teljesen bedőlt. Az óvodában is egyre több volt a panasz, pedig nagyon elfogadóak voltak az állapotát illetően. Egy alkalommal leültettek és elmondták hogy nem bántani akarnak de Barnival komoly gondok vannak, amiről beszélnünk kell. A kisfiam egyre agresszívabb lett, bántotta a gyerekeket, nem nagyon lehetett lekötni már semmivel, egyre irányíthatatlanná vált, rombolt, föl-alá rohangált, dobált mindent. Én ekkor összeomlottam és tudtam, ha most nem történik valami akkor mindennek vége....

Én ekkor már hallottam a biomedikális módszerről, mégpedig a gyermekorvosunk ajánlott egy anyukát akik nagy eredményeket értek el ezzel a terápiával. Fel is vettem az anyukával a kapcsolatot, de mivel túl költségesnek tűnt és akkor még nem volt ennyi gond Barnival, úgy éreztem nem ez az utunk. Viszont ekkorra úgy gondoltam mindent meg kell próbálni, mert a szakadék szélén vagyunk és gyógyszert semmiképp nem akartam adni Barninak, így bele vágtunk.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a kisfiam belső működése, kémiája teljesen fel van borulva, nem csoda hogy a fejlesztések sem működtek már. Kiderült, hogy bélgyulladása, béláteresztése van van, amire nem gondoltam, mert nem volt komoly hasmenése, laikusként nekem a széklete rendben volt. Mivel ennek során rossz volt a bélflórája, felszívódási zavarai voltak, kialakultak vitamin és ásványianyag hiányok, a sejtek regenerálódási képességei is elég rosszak voltak, minek következtében nagyon beteges volt, hiába kapott vitaminokat, mivel azok nem tudtak hasznosulni. A toxikus anyagok sem tudtak távozni, ami az idegrendszerét is nagyon komolyan érintette, ahol olyan nagy eltérések voltak, mintha agyon lenne doppingolva, olykor úgy viselkedett, mintha be lenne drogozva, ilyenkor teljesen elvesztettük, nem lehetett kommunikálni vele. Az ételintolerancia vizsgálaton is kiderült, hogy számos ételt nem bír a szervezete, túl érzékeny rá.

Végül is nagyon örültünk, hogy megtaláltuk a probléma gyökerét és nem mi vagyunk a rossz szülők. Belevágtunk a terápiába, elhagytuk azokat az ételeket, amit Barni szervezete nem bírt, megkapta a szükséges étrend kiegészítőket amivel szükséges volt megtámogatni a szervezetét.

Végül is nagyon örültünk, hogy megtaláltuk a probléma gyökerét és nem mi vagyunk a rossz szülők.

Már az első 6 hétben gyökeres változásokat vettünk észre. Az éjszakai bepisilések, ami addig rendszeres volt ritkult, majd teljesen megszűnt, esténként 1 és 1/2 óráig kellett altatni, szinte lefogva mert annyira dobálta magát, teljesen elmúlt, közölte velem, hogy nyugodtan kimehetek el tud egyedül is aludni, és azóta is így van, kinyílt az érdeklődése, fel tudta venni a kapcsolatot a gyerekekkel a megfelelő módon és szívesen barátkozott, irányíthatóvá vált, rugalmatlansága megszűnt, az addigi vibrálása, nyüzsgése megszűnt, az addig nagyon beteges kisfiam, talán 2 év alatt 2-szer volt orvosnál.

Természetesen ezzel párhuzamban láttuk a pozitív változásokat a laborjában is, ami alátámasztotta, hogy megtaláltuk a probléma gyökerét. A pszichiáterünk is elismerte a változásokat és gratulált, mert ő sem ilyen jövőt jósolt Barninak. Ő állapította meg a kisfiam problémáját és azt mondta, hogy élete végéig elkíséri, majd 4 évvel később elismerte, hogy ez az állapot már Barninál nem áll fenn.

Most Barni 2. osztályos boldog, kiegyensúlyozott, barátkozó, kitűnő tanuló, akiről ma már senki nem mondaná meg hogy Asperger-szindrómás volt és aki nem ismerte előtte kétkedve hallgatja a történetünket.

Nagyon magas az IQ-ja, mindent meg lehetett beszélni vele, hiszen a verbális intelligenciája volt a legkiemelkedőbb – mégis, a mindennapjait (és a család mindennapjait is) megkeserítették a nehézségek, amelyekkel együtt kellett élnie. Nagyon hamar túlterhelődött a külvilágból érkező ingerekkel, és önmaga számára is kiszámíthatatlan lett a viselkedése, az új helyzetekben (vagy ha elfáradt), kiborult és sokszor mintha a tekintete sem lett volna tiszta, egyszer csak nem jutottak el hozzá a külvilágból az információk.

A szívünk szakadt meg, hogy nem tudunk segíteni neki túllépni a korlátain – pedig a diagnózis után próbálkoztunk kognitív terápiákkal, viselkedésterápiákkal, hallásterápiával és fejlesztőpedagógusokkal, TSMT-vel és lovas terápiával is. Némi javulást tapasztaltunk, de áttörésről nem beszélhettünk.

A szívünk szakadt meg, hogy nem tudunk segíteni neki túllépni a korlátain...

Öt és fél éves korában jutottunk el egy neurológushoz, aki azt javasolta, az eddigi terápiák mellett kezdjünk speciális diétába és néhány vitamint is szedjen. A tejfehérjét kellett elhagynunk, majd visszaterhelnünk. A visszaterhelésnél volt döbbenetes és látványos a különbség: a gyerekünk két-három nap tej és cukorfogyasztás után ismét kifordult magából. Nem volt kérdés, hogy ezen az úton kell tovább mennünk. Ekkor ismertük meg a biomedikális kezelési lehetőségeket, és szembesültünk azzal, hogy az idegrendszeri egyensúly megteremtésének kulcsa a mikrobiom egészségének helyreállítása. Amíg ez nem történik meg, addig minden más terápiával csak a töredékét tudjuk elérni annak, ami egyébként elérhető lenne. A mikrobiológiai státusz, idegrendszert befolyásoló hormonok (neurotranszmitterek) és allergiák-ételintoleranciák megállapítására számos költséges laborvizsgálatot kellett elvégeztetnünk, de csak így lehetett egyénre szabni az étrendjét és a szükséges étrendkiegészítést, probiotikumokat.

Főleg az első hónapok-évek voltak embert próbálóak, de szépen elkezdtek jönni az eredmények, és minden más terápia is hatékonyabb tudott lenni, hiszen a folyamatosan laborvizsgálatokkal kontrollált terápia hatására szépen szűntek meg a gyulladások a szervezetben, a ködös tekintet is kitisztult, még a fárasztóbb napokon is. Az elmúlt hat évben egyre biztosabbak lettünk abban, hogy számunkra és a gyermekünk számára – túlzás nélkül mondhatjuk – sorsfordító volt, hogy lehetőségünk nyílt a biomedikális terápiák igénybevételére. Anyagilag minden elképzelhető áldozatot meghoztunk és meghozunk a jövőben is, de támogatás nélkül sokkal kevesebbet érhettünk volna el.

Ma a kislányunk már – mondhatjuk örömmel - átlagos kiskamasz, és a kiskamaszok érzelmi hullámzásai zavarják meg csak néha a kiegyensúlyozott mindennapjait. Nagy létszámú osztályba jár sima általános iskolába, és kiemelkedően teljesít, a diagnózist elfelejthettük. Az iskola mellett sportol, zenél és nyitott a világra, állandó barátai vannak, és ha eltervez valamit, azt meg tudja valósítani. Nem az idegrendszeri nehezítettsége határozza meg többé a lehetőségeit, hanem az, hogy mire vágyik és mit szeretne elérni. Soha nem múló hálával gondolunk mindazokra, akik ehhez bármilyen módon hozzájárultak.

A fenti tünetek alapján mentünk el orvosokhoz, és végül egy 4 napos vizsgálaton vettünk részt, ahol autizmus spektrumzavar diagnózist kapott, ekkor 3 éves volt. Nagyon meglepte a családot annak ellenére, hogy a tünetek elég egyértelműek voltak, de nem sokat tétováztunk, elkezdtünk érdeklődni hogyan segíthetünk neki.

Már a diagnosztizáló szakemberek adtak néhány támpontot, ami alapján elindulhattunk a fejlesztés útján. Először kerestünk egy alapítványt, ahol autizmussal élő gyermekeket fejlesztenek. Mindemellett próbáltunk kapcsolatba lépni tapasztalt szülőkkel, valamint kihasználni az internet adta “korlátlan” lehetőségeket, hogy minél többet tudjunk meg az autizmusról. Sikerült csatlakozni egy közösségi média oldalon talált csoporthoz, amelynek több tízezer autista gyermek szülei voltak a tagjai, túlnyomó többsége az USA-ból, ahol egy “kicsit” másképp tekintenek az autizmusra, és nem gyógyíthatatlan betegségként kezelik. Néhány szülővel beszéltünk, akik elsőre a tej- és gluténmentes diétát javasoltak, ebben kaptunk orvosi megerősítést is.

A tej- és gluténmentes diétának pár héten belül meg is volt az eredménye, a kislányunk sokkal jobban aludt, valamint jobban figyelt a környezetére. Ezzel párhuzamosan sikerült találnunk egy TSMT szakembert, akinek a segítségével elkezdtük az otthoni tornát, ami napi 20-30 percet vett igénybe, majd a későbbiekben részt vettünk HRG fejlesztésen is.

Főleg az első hónapok-évek voltak embert próbálóak, de szépen elkezdtek jönni az eredmények, és minden más terápia is hatékonyabb tudott lenni, hiszen a folyamatosan laborvizsgálatokkal kontrollált terápia hatására szépen szűntek meg a gyulladások a szervezetben, a ködös tekintet is kitisztult, még a fárasztóbb napokon is. Az elmúlt hat évben egyre biztosabbak lettünk abban, hogy számunkra és a gyermekünk számára – túlzás nélkül mondhatjuk – sorsfordító volt, hogy lehetőségünk nyílt a biomedikális terápiák igénybevételére. Anyagilag minden elképzelhető áldozatot meghoztunk és meghozunk a jövőben is, de támogatás nélkül sokkal kevesebbet érhettünk volna el.

Elindultak a gyógypedagógiai fejlesztések, amelyek olykor jól mentek, de gyakran előfordultak olyan napok, amikor egyszerűen kezelhetetlen volt a kislányunk. Időközben sikerült szert tennünk biomedikális vizsgalati lehetőségre, ekkor a kislányunk 3,5 éves volt. Az első laborvizsgálatok eredményei komoly emésztési zavarokat mutattak, valamint neurotranszmitter elcsúszásokat (az eredmények leegyszerűsítve, mert ennél sokkal összetettebb). Ezekből kiderült mit kell rendbe hozni ahhoz, hogy megfelelően fejlődhessen és felzárkózhasson a nem autista társaihoz. Az emésztési zavarokat egy hasi ultrahang is megerősítette

Elkezdődött a lányunk “kezelése” többféle probiotikumot, vitamint, ásványi anyagot és enzimet kapott (továbbiakban étrendkiegészítőként említem), valamint az elkezdett diéta mellet, szigorú hisztamin diétát is kellet tartani. Amint bevezetésre kerültek az étrendkiegészítők pár hét után érezhetően elkezdett fejlődni és a fejlesztők is egyre jobban tudtak dolgozni vele, vagyis hatékonyabbak lettek a fejlesztések. Heti több tornán vesz részt, ami szintén nagyban hozzájárult a fejlődéséhez, de itt is fontos hogy biomedikális szempontból rendben legyen, mert ha frusztrált, vagy egyszerűen nem bevonható a tornagyakorlatokba, akkor a torna hatékonysága sokkal kisebb.

... a biomedikális állapot helyreállítása, elengedhetetlen a megfelelő fejlődéshez. Ha megfontoltan végezzük a terápiát, és szigorúán betartjuk a szükséges diétákat, szemmel látható eredményeket érhetünk el...

4 éves kora után pár hónapppal került sor a laboratóriumi kontroll vizsgálatokra, amelyek javulást mutattak, normalizálódott a hisztamin szintje és a neurotranszmittereknél is lényeges javulás volt tapasztalható. A kezelés eredményességét nem csak a laborvizsgálatok igazolták, hanem a kislányunk fejlődése, elkezdett szavakat mondani, egyre jobban értette a beszédet, próbált kapcsolódni a környezetéhez, keveset volt magába zárkózva. Közel 5 éves korára sikerült elvégezni a szükséges hallásészlelés tesztet és így lehetőség nyílt TOMATIS hallásészlelés terápiára, ami szintén látványos változást hozott a beszédfejlődésében.

Összefoglalva, a biomedikális állapot helyreállítása, elengedhetetlen a megfelelő fejlődéshez. Ha megfontoltan végezzük a terápiát, és szigorúán betartjuk a szükséges diétákat, szemmel látható eredményeket érhetünk el. Ennek hatására a gyógypedagógiai fejlesztések sokkal hatékonyabbak lesznek, aminek az eredménye a gyors fejlődés.

Lassan két éve járjuk ezt az utat, a lányunk most 5 éves szobatiszta, éjszaka jól alszik, folyamatosan próbál velünk kommunikálni, egyre jobban érti a beszédet, napról-napra több szót mond (megjelentek a mini mondatok), rugalmas a viselkedése, szerepjátékot játszik, utánoz, megtanult biciklizni, valamint próbál kapcsolódni vele egykorú gyerekekkel. Szülőként bizakodunk abban, hogy ha továbbra is ezt az utat járjuk, kislányunk felzárkózik a nem autista társaihoz.